Üdvözlet!

Na, túl vagyok a hetemen, nem teljesen, mert még csak most van a 7vége első napja. De menyjünk csak szépen sorban. Ezen a 7n sajna nem voltam bent a városban kedden, mert volt egy teljes szabi. Ami azért volt rossz, mert ezzel elvettek a szabijaimból, amikor már amúgysincsen olyan sok szabim, mert a Januárból levettek 3 napot, és nem szóltak, és ezt azóta sem bocsátottam meg nekik. Júniustól megint változik a szerződésem. Úgyhogy 7főtől 7:00-11:00-ig fog szólni a munkaidőm. OMG! Hogy fogok én felkelni, amikor így is éjjel 11-re érek haza a suliból és akkor meg legkésöbb éjfélkor fekszem le??? Arról meg nem is beszélve, hogy vidékről járok be pestre dolgozni. Mikor fogok reggelizni, és hol, meg egyáltalán? Fárasztóbb napok várnak rám.

Ja és arról meg nem is beszélve, hogy már megint van egy hülye kommentelő a másik blogomon, és ezért ish agyom abba azt a blogot, immáron ez a végleges döntésem. Még jó, hogy itt a másik. Csak mert akárhányszor is megváltoztatom annak a blognak a címét ő valahogy mindig megtalál. De most komcse, miért csinálja ezt velem? Arról meg nem is beszélve, hogy még azzal sem lehet őtet idegesíteni, hogy letiltom a kommentelési lehetőséget. Ami viszont nagybaj. Én is idegesíteni akarok másokat, pont úgy ahogyan engem idegesítenek álandóan. Én is szekálni akarok másokat így virtuálisan. Kíváncsi vagyok mennyire jó érzés másokat izélgetni. Ha rossz érzés lenne, akkor nem csinálnák, nemigaz? Ráadásul eleve pletykálnak rólam mindenféle hülyeséget. Arról meg nem is beszélve, hogy mindig megtalálnak. Miért? Mégj ó, hogy ezt a blogot még nem találták meg, ráadásul itt nem lehet még kommentelni sem. Halleluja! És igen mindig az érettségivel jövök, mert nem gofják föl, hogy mennnyire nehéz volt, ráadásul honnan veszi az érettségi eredményeit amikor nem is látta senki a családomon kívül az érettségi bizit? Vagy az Anuci ennyire áruló lenne? Már pedig az. Mindenkinek beárul mindenért. Tisztára mint egy ovódás. Ráadásul azóta gyűlölöm a kutyákat is, amióta képesek legyilkolászni a másik állatnak a kölykeit. Csak mert nem tudják befogadni őket. És ilyenkor bezzeg miért nem lépnek az álatvédők? Hoztunk egy kawaii kis macsekot. De pár nap eltelt és éppen tegnap hallottunk valami furcsát. És kiderült, hogy az egyik kutyánk átharapta a kismacsek torkát. Pedig itthon voltunk. Csak ketten, mert az Apuci szoliban volt a munkahelyén. Észre vehettük volna. Ja és ráadásul az anyuci a kutyát védte, de komcse, hogy lehet valaki ennyire hülye? Lehet, hogy le kéne mondani a kutyákról, mert már most elegem van belőlük. Érdekes, hogy életem első lakásában a Szobieszky-ben igaz még babakoromban volt, akkor bezzeg egy háziállat sem volt a sarokban levő pókocskákon kívü. Akkor már inkább ne is legyenek kutyáink egyáltalán. Méghogy ösztön? Na, persze. Hogy merészeltwe? Méghogy nem tehet róla, igen? Csak ezt ne mondta volna. Nem hiszem el, hogy az Anyuci ennyire ellenem van. Mindenkit véd, akit utálok. Méghogy nem tehet róla? De igenis tehet róla! Akkor már inkább kutyánk se legyen. Nem tudom mikor fogom tudni ezt kiheverni?!

Ráadásul az a rohadt kommentelő azt a kutyát védi aki megharapott. Méghozzá minden ok nélkül. Minden névtelent gyűlölök aki létezik. Miáért nincsen neve? Elfelejtettek nekije nevet adni? Na majd én adok neki nevet! Ráadásul senki nem véd meg, ami még ennél is rosszabb.

Most lépek, adieu!