Zumba és miegymás

Yuki sensei tegnap előadást tartott a teáról, mint olyanról. Igyekeztünk megérteni, hogy mit is mond a sensei, ugyanis angolul tartotta. Ne sze neked hallás utáni szövegértés (hihi).

Ja és még vmi! Kedvenc animéi a Bleach és a Naruto. Persze rögtön felcsillant a szemem, hogy végre egy ismerős sztorit egy japán emberke is szeret. Csak mert Hiroko sensei a Black Jack-et szeretni, ami nálunk még eddig ismeretlen anime, ugyan szó volt róla a Mondo-ban 1x. De sajna az Animax-en még mindig nem adják. L

Zöld teával kínált meg minket Yuki sensei. Olyan kesernyés volt, de nagyon eltért a mi zöldteánktól. Olyan messze van a kettő, mint Jeruzsálem Makó-tól.

Az előadás után Zumbázni mentem ezúttal egyedül. Mármint úgy egyedül, hogy a bandám nélkül, de persze csoportban voltam. De nagyon jó volt. Ugyanaz a háttérzene, ugyanazok a mozdulatok, szalk tök jó volt.

Már csak az utolsó buszt érhettem el, ami várható volt. De furi érzés volt amikor elmentem a Japán alapítvány könyvtár mellett.

Nagyon elfáradtam a zumbába. Ráadásul olyan izomláz volt utána a lábamba, hogy járni alig tudtam, de vhogy haza vánszorogtam. De nagyon jó volt. Megyek majd a jövő 7n is, de nem a körútra megyek, hanem a térre, mert az közelebb van, minden szempontból.

A buszon a sofőr-bácsi nyomatta a légkondit, csak tudnám, hogy minek, amikor kint sem volt az a gatyarohasztó meleg, ja és a tetejében még majd lefagyott a lában is a buszon. De most komcse, esős időszakban minek az a nyavalyás légkondi, he? Azért, hogy betegek legyünk? Legalább akkor maradnék otthon pihizni.    

De szerencsére nem fáztam meg, vagy legalábbis még nem, és remélhetőleg nem is leszek.

Otthon amikor haza estem a szokott időpontban csak annyi energiám volt, hogy legyűrjek egy tál ráment és lefeküdtem aludni egészen másnap hajnali ½ 5-ig, majd ismét felébredtem összecihelődtem és munkába indultam.

Ám előtte reggeliztem mogyorókrémes pirítóst, nyami és fajéjas cappuchino-val öblítettem le. Reggeli után még készülődtem 5 percig Japán órára, mert ma is jön Yuki sensei, és már indultam is, hogy elérjem a buszt.

Hú, odabent kiderült, hogy nem lehetett az étteremben kajálni. Hát ezúttal az öltözőben kajáltam. Megettem egy almácskát, mint Ryuk (na csutka nélkül persze) és neki láttam csavarozni és a csavarozás ment egészen a munkaidőm végéig. Aztán rongyoltam ide a könyvtárba és átöltöztem a kimonómba, és így majd meg fogom lepni Yuki sensei-t. Remélem élőben is tetszeni fog neki, mert eddig még csak fényképen látta.

Megebédeltem a szokott helyen, és aztán öltöztem át.

Már teljes harcidíszben várom Yuki sensei-t.