Éppen ma néztem meg az Avatarnak azt a részét amikor Sokka-kun betévedt egy szavalóversenyre, ahol haikuban kellett beszélni a résztvevőknek, és egy kis ideig ment is a dolog, de aztán Sokka-kun beszólt egy olyat, hogy.:
A nevem Sokka.
De nem csak csekély okkal,
Tartoztok hát sokkal.
Már kezdtem röhögni, amikor beszólt az egyikük egy olyat, hogy.: -ez egy szótaggal több volt. :) ÉS a következő pillanatban kihajították a srácot.
Erre a részre nagyon emlékszem. :) ez volt az első Avatar rész amit először életemben láttam, de nem most, hanem évekkel ezelőtt.
Na, de most térjünk vissza csak a mi világunkba.
Tegnap (július 8.-án) utaztam először vonattal úgy, hogy nem kellett jegyet venni, mert bérletem van már arra is. Éljen! a kalauz csak annyit csinált, hogy ráírta a dátumot, ma meg viszont nem írta rája se reggel, se délután.
Postás papírokat válogattunk bent a munkahelyen egésznap. Volt posta-takarék-jegy, Posta-Bank-Jegy, megm ég kitudja, hogy milyen postai papírok voltak egy kupacban ímit szét kellett válogatni.
Jaj reggel 1/2 7-re értembe 6:40 helyett, de nem baj. Viszont elkezdett hülyülni a telcsim már korán reggel méghozzá úgy, hogy Tápiószecsőn nem volt térerő. És ha térerő nincs, akkor sajna internet sincs, nemhogy FaceBook. Minő felfedezés, ezért megkapom a nóbeldíjat, hihi.
Na szal egész délelőtt ott álltam mobiltelefon nélkül, meg internet nélkül, ha bár nekem nem hiányzott a FaceBook, hogyha erre gondolsz, na jó azért mégis csak hiányzott a jó öreg FB.
Munkaidő végén szerencsére rögtön jött a 30-as busz, úgyhogy legott felszálltam rája és elrongyoltam egészen a Keletiig. De hogy olyan legesleghátul álljon meg a busz visszafele jövet, hogy nemigaz...
Még annál is hátrébb volt ahonnan hivatalosan indul az a járat. Azt hittem sosem érem el a vonatot, de szerencsére elértem ezúttal a 11:15-ös vonatot. Éljen!
Ja és még 1 óra se nem volt, hanem olyan 3/4 1 körül járt az idő amikor hazaértem.
Tegnap hajnalban az Avatarról álmodtam, Az volt, hogy fogságba kerültem, de közben valami csoda folytán irányítani tudtam a saját elememet a Földet. Avagy Földidomár voltam. ám egy kis idő után már teljesen legyengültem és ekkor felbukkant egy kissrác, akinek nyíl volt tetoválva kopasz fejére és a karjaira. a 3 tetoválás szinte úgy foszforeszkált, hogy kishíján megvakított. A következő pillanatban az Avatar harcolni kezdett, hogy kiszabadítson, ami aztán sikerült is neki. Akkor ébredtem föl.
Na, mára ennyi lenne, úgyhogy léptem.