Japánnapok élménybeszámoló és 7vége

Habár Múlthéten pénteken voltunk a Nagyvásárcsarnokban Japánnapokon most van rá érkezésem, hogy egy kis élménybeszámolót tartsak a népnek, hogy milyen volt. Hát akkor lássuk.

Először a képek beszéltek helyettem, csak mert egy kép többet mondd ezer szónál állítólag, na de mind1. Lássuk hogyis történt. 6:40-11:00-ig a munkahelyemen bent dolgoztam, amit éppen hoztak már nem emlékszem, hogy mi volt akkor éppen, de nem is ez a lényeg.

Munkaidő végén a Keletiben megvártam a hóbortos hibbant haveromat a Tamás-kunt, igen. (imádom szivatni a pasikat persze pozitív értelemben). Na szal amint átrongyolt felém a zebrán rögtön megvártuk a következő buszt ami egyenesen az Anyuci munkahelyéhez vitt minket, mert ott volt a csapatössszevonás, csak mert 3-an mentünk. Bent időztünk az Irodában egyk is idejig, és mondtam is a Tamásnak, hogy „Ne feledd! Normális munkahelyen vagyunk, viselkedjél úgy, minthogyha templomban lennél. Olyan kusban.” :) Ami persze meg is történt. Miután az Irodában megírtam a régebbi cikkemet, megittam a szokásos cappuchinomat, ja és még a Tamás-kun is ivott egy bögrével. Majd leállítottuk a gépeket, de előtte az Anyuci kinyomtatta nekem a kongresszusi anyagot, ami fog kelleni azon a 7végén. Ja és azon a =végén offline leszek és a programokra fogok figyelni feszülten, de erről majd később. Most jöjjön a csarnok.

A 49-es villamossal átbumliztunk a negyed városon a csarnokig. Amint megérkeztünk felvettem a kimonómat öö azaz yukatámat és rögtön találtunk is hozzá megfelelő obit, de sajna azaz obi nem volt eladó. Szidtam is magamban őket, hogy a fene vinné el. De ezt leszámítva nagyon jó volt a csarnokban. Origamiztunk is. Tekit meg darut, meg lepkét meg a régi idők emlékére még papírrepülőt is hajtogattunk. Tamás két kéményes hajót hajtogatott, meg sótartót, ami ugye egy játék is, amivel általánosban elég sokat szórakoztunk a volt barátnémmel, de mind a mai napig nem vagyok képes arra, hogy megtanuljam annak meghajtogatását, na majd fogom gyakorolni, mondjuk a legközelebbi conon.

Közben a Japán dobosok ütögették a jó kis ritmusaikat, hogy szinte beleremegtek a falak is. Ja és összefutottam néhány ismerőssel, legalábbis remélem, hogy nekem köszöntek oda, és nem a mellettem levőnek, vagy a mögöttem levőnek.

Nézegettünk fa játékokat is. Az ördöglakattal próbálkoztam, de sajna nem tudtam kibogózni. Vettünk egy ősi japán játékot az Apucinak, mert ő imádja a fából készült dolgokat. A képe már az előző élménybeszámolós posztban ott van.

Ja és még sushis kóstoló is volt. Az Avokados nekem nem jött be, de komcse, annak se íze, se bűze. Viszont a tamago-s jobb volt. A sushis standnál a haverunk vett magának egy japán teát. Remélem is, hogy majd nekem adja az üveget!

Nagyon szép kimonot meg yukatákat láttunk. Egyik szebb volt, mint a másik.

Csak győz választani az ember lánya.

Ja, és hogy a kalligráfiát már ne is említsem. Lefestettem néhány japán írásjelet a hold és a tűz jele sikerült. Lefestettem a nevemet japán írásjelekkel és amikor elment előtte amikor felmutattam ap apíromat egy igazi japán emberke ő el tudta olvasni. Hát vmi hihetetlen volt tudom. Amúgy a kalligráfiás csajszi 12 éve csinálja azt a festést. Hű, ha. Én meg még csak köbö 8 éve tanulmányozom a nyelvüket.

Haza felé menet elbumliztunk a Keletihöz. Én meg azt hittem, hogy a Tamás is jön velünk, de tévednem kellett. A pályaudvaron az Anyucival még várnunk kellett egy kicsit a vonatra, de közben megfejtettük az aznapi Metro újság rejtvényét. Az Anyuci mutatott is néhány aprócska kis trükköt.

A Keletiből vonattal mentünk el Tápiószecsőig és onnan átszálltunk a Tóalmási buszra. Milyen jó, hogy nekem a vonatra is van bérletem. De sajnos a Pesti buszt már nem használhatom, mert oda már nem érvényes a volános bérletem, csak a másikra. Sajna ez van. Viszont az a nagy előnye, hogy legalább végig tudok majd maradni a conon és nem kell előbb haza menyjek, mert nem leszek buszhoz kötve! Éljen! Csak nehogy hajnali 3-ra érjek haza, csak mert nem Szilveszter van! Ha bár egyszer szilveszterkor reggel 8 körül értem haza. Bár akkor még pesten laktunk. Hihi. Most meg már vidékiek vagyunk. És igen csak számít a hazaérkezés időpontja, pláne ha másnap dolgozni megy az ember ánya a hajnali pitymallásban, de mivel a Japánnapok után szombat volt így nem kellett menni dolgozni, halleluja! Egyszer meg amikor egy ismerősömnél szilvesztereztem, akkor meg másnap délben értem haza. Hihi. Úgyhogy ennyit a hajnali hazaérkezésről.

A 7végém jól telt és sajna ezúttal nem voltunk a strandon, de sajna ez van. A neten folytattam tovább az Avatar köv. részét, persze egészen az elejétől elkezdtem, hogy képben legyek, hogy mi merről hány méter a sztoriban.

Máma a 7 első munkanapján ismét hajnalban keltem, ám ezúttal az Apuci vitt el kocsival egészen Tápiószecsőig, mert bizonyos okok közbejöttek nálam és nem értem volna el a szokásos buszt, (ó, hogy az Apuci miért is nem vitt el énengemet egészen a munkahelyemig rögtön nyílegyenest? Na mind1. Csak mert sajnálja rám a benzint, de kérdem én, akkor meg minek járok én be dolgozni???) de a vonatot sikeresen elértem és átbumliztam néhány falun meg a fél városon, hogy aztán a Keletibe érjek. Hű, hogyha jegyet vettem volna, hát akkor igen csak szentségeltem volna, mert nem jött a kalauz reggel. De szerencsére már vonatbérletem van, így olyan, mintha ingyen utaznék. Elértem a 30-as buszt, ahol összefutottam a Szőrösdisznóval, és ővele mentem be a munkahelyre. (Tisztára mintha iskolabusz ööö azaz ebben az esetben munkahelyi busz lenne, hogy bizonyos vonalon felszedi a dolgozókat. Álmodozzunk szépeket, csakhogy ez nem amerika, höhö. Ezzel az erővel olyan is lenne, hogy iskolabusz igen külön az én osztályomnak és ahol dolgozik az emberke az ottani közeli buszmegállóban felszedi azt csá, azaz szedné, hogyha az osztályomnak ugyanazon időpontban lenne vége a munkaidejének, mint nekem. De mive mindenkinek más és más a beosztsa ezért ez sem megoldható sajna, de az ötlet nem rossz.)

Na szal a Szőrösdisznóval mentem be a munkahelyünkre. Persze 6:30 előtt 5 perccel értünk be, így hát még nem lehetett bemenni, mert talán még száradt a takarítónők melója vagyis í felmosásuk. :p Hogy szomorodjanak meg. De vártunk egy kicsit, majd becammogutnk a műhelybe, és rögtön lecuccoltunk a szokásos szekrénybe, majd adtunk autogrammot a jelenlétiívre és lehuppantunk a szokásos helyünkre, hogy nekilássunk a mai munkának, aminek a neve szürkedoboz volt. Csak nyomkodni, mer cimkézni kellett. Na az összenyomása az alját a tetővel, na azon megszenvedett az egész banda, még a pasik is, nem csak a csajok.

Sajna nem tudtam intézni az üzletet a főnöknél, de majd talán holnap.

Na most léptem.

Adieu!

p.s.: A mai nap japán szavai