Tegnap voltunk az Anyucival a strandon ahol hatalmas banzáj volt. Vagyis Éljen Május 1.-e! Éljen Május 2.-a is!  Na szal kint voltunk a strandon és egésznap ott is voltunk. Nagyon jó volt a víz. Meg a műsorok is nagyon jó volt. Volt néptánc bemcsi mindenféle csoporttal. Nagyon ügyesek voltak. Sőt még volt olyan is, hogy a nézők is táncoltak két műsorközti szüncsiben. Hát Én fogtam magam és beálltam egy tánckörbe és táncoltam. Anyuci is beállt közénk táncolni. Sőt énengemet még fel is kért egy hapsi táncolni. Meg is jegyezte,. Hogy nagyon jól táncolok. Hát nem hiába, hogy 5-ös voltam táncból. Viszont az egyik idős nőci úgy megpörgetett, hogy kishíján elszédültem, de nagyon élveztem azt a forgást. Kedvem lett volna, úgy kiáltozni, mint ahogyan ők szoktak táncközben, hogy hjjjjj! Hű nem is tudom leírni azt a csatakiáltást, hogy az hogy is hangzik, hát azt hallani kell. Meg nekem egy kicsit gyakorolni. De vhogy nem jött ki hang a torkomon. A Fer zenekar lépett fel. Annyira új, hogy még a neten sem írnak róluk semmit. Ja és még vmi! Csak a strandon meg az újságban lett meghírdetve ez a majális, de a buszmegálló hírdető-tábláján semmi. De most komcse. Ja és akkor még a falum honlapján se volt róla semmi hír!

Na lehet, hogy akkor majd egy blogot fogok szentelni a falumnak is. Remélem összejön! Ha már ilyen nagyon értek hozzá. És legközelebb hogyha lesz vmi buli a faluban, akkor ott fogom meghírdetni, viszont ha már lesz vmi poszt is a falu blogján aminek én leszek majd a szerkesztője, akkor majd bele fogom írni a Tóalmási Figyelő c. falu újságba! Hű de halálkirály lesz!  Még bele gondolni is félelmetes! Az Én hírdetésem a falum újságjában! Úgy is mondhatnám, hogy Tóalmási diák vagyok, ami csak félig igaz, mert a városba járok suliba. Na mindegy.

Visszatérve a majálisra vmi fergeteges volt leszámítva némi kellemetlenséget.  Voltunk a medencében is bár szűkösen fértünk el, mert dugig volt az összes létező medence. Hát mert tegnap nyitott a strand. 500.- volt a belépő a majálisra. Nem is volt olyan húzós. Ja és ebédre fincsi babgulyást ettem. Majd fincsi mogyorókrémes palacsintát édességnek, meg fincsi hűsítő fagyi is volt olyan díszpálcikával, ami a fagyikon szokott lenni.

Késöbb ettünk lángost is ráadásul sajtos-tejfeles, meg plussz fokhagymás (úgyse csókolózok ma este címszó alatt, hihi). Ja és még az a nőci, aki azokat a különleges lekvárokat meg fűszereket árulja ő adott nekünk a lángos tetejére még medvehagymát, de csak nagyon keveset és úgy megbolondította a lángost, hogy hú.  Jaj, nagyon finom volt. Ja és még mogyorókrémes palacsintát is ettem. Ez volt az édesség a fagyin kívül. Jaj nagyon finom volt. Nyami! Majd otthon is fogok csinálni ilyet! Nyami, nyam.

Egészen kifulladásig buliztunk. Majd naplemente után hazafele sétáltunk.

Na lépek, mert egy Japános előadás lesz itt a könyvtárban. Ja és persze az a Japán nőci is itt van aki a múltkor is itt volt.. Yuki sensei. 

Aki előadást tartott a teáról, mint olyanról. Igyekeztünk megérteni, hogy mit is mond a sensei, ugyanis angolul tartotta. Ne sze neked hallás utáni szövegértés (hihi).

Ja és még vmi! Kedvenc animéi a Bleach és a Naruto. Persze rögtön felcsillant a szemem, hogy végre egy ismerős sztorit egy japán emberke is szeret. Csak mert Hiroko sensei a Black Jack-et szeretni, ami nálunk még eddig ismeretlen anime, ugyan szó volt róla a Mondo-ban 1x. De sajna az Animax-en még mindig nem adják. L

Zöld teával kínált meg minket Yuki sensei. Olyan kesernyés volt, de nagyon eltért a mi zöldteánktól. Olyan messze van a kettő, mint Jeruzsálem Makó-tól.

Az előadás után Zumbázni mentem ezúttal egyedül. Mármint úgy egyedül, hogy a bandám nélkül, de persze csoportban voltam. De nagyon jó volt. Ugyanaz a háttérzene, ugyanazok a mozdulatok, szalk tök jó volt.

Már csak az utolsó buszt érhettem el, ami várható volt. De furi érzés volt amikor elmentem a Japán alapítvány könyvtár mellett.

Nagyon elfáradtam a zumbába. Ráadásul olyan izomláz volt utána a lábamba, hogy járni alig tudtam, de vhogy haza vánszorogtam. De nagyon jó volt. Megyek majd a jövő 7n is, de nem a körútra megyek, hanem a térre, mert az közelebb van, minden szempontból.

A buszon a sofőr-bácsi nyomatta a légkondit, csak tudnám, hogy minek, amikor kint sem volt az a gatyarohasztó meleg, ja és a tetejében még majd lefagyott a lában is a buszon. De most komcse, esős időszakban minek az a nyavalyás légkondi, he? Azért, hogy betegek legyünk? Legalább akkor maradnék otthon pihizni.    

De szerencsére nem fáztam meg, vagy legalábbis még nem, és remélhetőleg nem is leszek.

Otthon amikor haza estem a szokott időpontban csak annyi energiám volt, hogy legyűrjek egy tál ráment és lefeküdtem aludni egészen másnap hajnali ½ 5-ig, majd ismét felébredtem összecihelődtem és munkába indultam.

Ám előtte reggeliztem mogyorókrémes pirítóst, nyami és fajéjas cappuchino-val öblítettem le. Reggeli után még készülődtem 5 percig Japán órára, mert ma is jön Yuki sensei, és már indultam is, hogy elérjem a buszt.

Hú, odabent kiderült, hogy nem lehetett az étteremben kajálni. Hát ezúttal az öltözőben kajáltam. Megettem egy almácskát, mint Ryuk (na csutka nélkül persze) és neki láttam csavarozni és a csavarozás ment egészen a munkaidőm végéig. Aztán rongyoltam ide a könyvtárba és átöltöztem a kimonómba, és így majd meg fogom lepni Yuki sensei-t. Remélem élőben is tetszeni fog neki, mert eddig még csak fényképen látta.

Megebédeltem a szokott helyen, és aztán öltöztem át.

Már teljes harcidíszben várom Yuki sensei-t.